1949 - Vespa 125 (V11/V13) 1949

VEHXXX
Típus: Vespa 125 (V11/V13) Gyártási év: 1948 A váz rövidítése: V11T/V13T Vázszám: ?
Leírás:
A V1T volt az első 125 köbcentis modell, amelyet a Piaggio gyárak gyártottak. A V98-hoz képest lényeges pontokon műszakilag átdolgozták. Amellett, hogy a hengerfurat 50 mm-ről 56,5 mm-re nőtt, a váltószegmens rögzítőcsavarjait megduplázták (a Tecnicában: "a váltókereszt fedelének rögzítőcsavarja"), hogy kiküszöböljék a fellépő hibákat. a V98-asok voltak. A karburátor továbbra is egy Dell'Orto TA 17, de immár a légszűrőn lévő csappantyúval fojtóként, amit a lengőnyereg alatti karral ellátott kábelen keresztül működtetnek. A kormánycső most menetirány szerinti bal helyett a robogó jobb oldalán van levezetve az első kerék lengőkarjához, amely teljesen új felfüggesztési rendszerrel rendelkezik. A korábbi laprugók helyett most a kormánycsővel párhuzamosan tekercsrugót szerelnek fel.
A váltórudazat most a fékpedáltól a lengőkar rögzítőcsavarjai fölé kerül a keretalagútban. A hátsó kerék ezentúl egy tekercsrugóval és egy hidraulikus lengéscsillapítóból álló felfüggesztéssel is rendelkezik.
A motorháztető fent két zsanérral mozgathatóan rögzíthető, alul rugós rögzítővel van a kerethez rögzítve. A motorháztető nyílása, amely a V98-nál még kör alakú volt, most a V1T-n lefelé nyílik, hogy a motor rezegni tudjon. A keretnyílás, amelyen keresztül a szívócsonkot a karburátortól a hengerig vezetik, megnövelték, hogy nagyobb mozgásszabadságot biztosítson az immár rugós motorban. A nyereg most már elöl is rugós terhelésű, és a nyereg hegye alá csomagtartó horog került beépítésre.
Végül van egy egyszerű oldalsó állvány, így nem kell többé a Vespát a futódeszkának támasztania parkoláskor. A villanykapcsoló és a hátsó lámpa ugyanaz az első modelleken, mint a V98-on, de aztán megváltozik: a kapcsoló legyező alakú, fekete műanyag alappal és krómozott borítással; a hátsó lámpának már nincs kerete.
A kürt új formát kap, kívül pedig központi állítócsavart kap. A Siem tárcsával és krómgyűrűvel ellátott első fényszóró átmérője 95 mm, a krómozott Zamakból (öntvény cinkből) készült dekoratív bordával. A karburátor csappantyúja rugós, és a keretre kis gumitartók vannak rögzítve, amelyek csillapítják a csappantyú rezgéseit. A tartály tartalék üzemanyagcsappal van ellátva, amelyet egy horog alakú (a V98-nál még mindig gyűrű alakú) vezérlőkarral nyitnak és zárnak. Az első modelleknél a tanksapka rugós és gyorskioldó rögzítőelemet tartalmaz, amelyet csak 1955-ben szerelnek fel újra a GS-re. Az új tervezésű markolatokon immár a Piaggio logó látható, a kormányvégeken megmaradtak az alumínium dugók. A lábvédő emblémán a „Genova” felirat valamivel nagyobb, mint a V98-on.
Az 1949-es modellévben a hengert és a hengerfejet módosították a jobb hűtés érdekében. Ezentúl a henger hűtőbordái már nem merőlegesen futnak a hengertalpra, hanem párhuzamosan. Ezt a formát az összes későbbi modell a mai napig megőrzi. A dugattyúcsap átmérője 12 mm-ről 15 mm-re nő. A szívócső karimája az előző kettő helyett három tőcsavarral van rögzítve.
(Forrás: GSF)
Vázszámok gyártási évek szerint: 1949-1950: V1T-V15T *01-*104096 Darabszám: 104.096 XNUMX

Alkatrészek Vespa 125 (V11/V13) 1949-hez

Vespa 125 (V11/V13) 1949 – Vespa üzlet és modell története